2010. szeptember 20., hétfő

Bejelentés!

 Sziasztok!

Ismét sikerült belépnem (Zora), mivel a hamis e-mail címről amire visszaállítottam nem lett visszaigazolva a változtatás ezért visszadobta arra amire én beállítottam, így ismét betudtam lépni. Most már csak az a kérdés Chinty mit akar kezdeni az oldalaival, de mint tudjátok akadt egy kis nézet eltérésünk és minden szó nélkül kitörölte a közös történetünket a Vámpírszeretőket. Ezért kénytelen leszek újra, kissé más formában, Chinty fejezetei nélkül, elölről elkezdeni, kissé más módon, mert azt se akarta, hogy én folytassam, de szeretném az ötleteimet megvalósítani, ezért új köntösbe burkolva, ugyanezzel a címmel indulni fog egy történet, ahol az én eddig írt Vámpírszeretős fejezeteimet ismét felfogom használni. Rajtatok múlik olvassátok-e majd azokat is vagy sem, de én mindenképp írni fogom és titeket sem akarlak cserbenhagyni.

Chintyvel most folyik a beszélgetés, hogy mi legyen a történeteivel. Most ismét azt mondja én folytassam őket nyugodtan, de azok után, ami történt én ezt nem vállalom, mert ki tudja mikor gondolja meg magát ismét. Ezért ismét megváltoztatom, de egy olyan címre, ami elérhető és akkor azt csinál velük, amit akar. Én mosom kezeimet, nekem elég volt ez a mostani helyzet, nem szeretnék még egy hasonlót.

Ami pedig a Vámpírszeretőket illeti még átgondolom, mert sok blogom van, de nincs kizárva, hogy valamikor valóban lesz. Ez majd a későbbiek folyamán kiderül. Végül is nem lenne nehéz dolgom, mert az első két fejezet az meg van, igaz azok, akik már olvasták biztos uncsinak találnák, de valahol el kell kezdeni aztán jöhetnek az eltervezett dolgok. De majd még meglátom, mert most a többi blogomhoz sincs ihletem, de nem itt van a helye ezt megvitatni. 

Szóval a lényeg, hogy megoldódott a belépési probléma és csak Chinty-n múlik mihez kezd velük, mivel én nem vagyok olyan, hogy csakúgy kitörlöm, pedig ezek után megtehetném, de nem teszem. Igyekszem nem gyerekes lenni. Sokak szerint az voltam csak, mert visszaakartam kapni a történetet. Én úgy érzem nem voltam az, de igazság szerint nem is érdekel. Ezt a témát lezártam. Sajnálom, hogy rátok, szegény olvasókra zúdítottam mindent, hisz ti erről nem tehettek. Mindenkinek azt tanácsolom csakúgy írjon mással, hogy legyen meg a főszerkesztő, az egyedüli aki be tud lépni a blogba és akkor nem lehetnek ilyen problémák. Kivéve, ha a főszerkesztő szó nélkül távozik :)

Na jól van, tényleg hanyagoljuk ezt a témát. Sajnálom, hogy így alakult, szívesen folytattam volna  a történeteket, de remélem megértitek, ezek után már semmi kedvem hozzá.

Véleményezni még mindig lehet. Addig nem változtatok belépési adatokat míg Chintytől nem kapok egy elérhető e-mail címet. Várom a véleményeiteket, hogy ti mit szeretnétek, mert nekem az is fontos.

De bármivel kapcsolatban írhattok, azzal is ami itt elhangzott, hogy ti mit gondoltok erről az egészről. De ha nem az se baj, csak jelezzétek ha még itt vagytok és esetleg olvasnátok tovább a történetet vagy esetleg nem. Minden vélemény érdekel mindennel kapcsolatban.

Na befejeztem az agyturkászást és nem terhellek tovább titeket hülyeségekkel. Azt kívánom nektek soha ne legyen semmilyen problémátok és teljen szépen az estétek!

Jó éjt mindenkinek! Zora

2010. augusztus 29., vasárnap

Bejelentés!

Chinty ma közölte velem, hogy még se szállt ki, aminek én nagyom örülök, mivel ez a plusz két blog nagyon sok lett volna nekem, viszont ő nem akarja folytatni a történetet, azonban én folytatást ígértem, így még nem tudom mi lesz ennek az oldalnak a sorsa.

Ez ügyben kérem türelmeteket! Köszönöm! Zora

2010. augusztus 27., péntek

Újabb Bejelentés!

Úgy döntöttem tovább írom a Szerelmes hadvezért is. :)

De türelmeteket kérem, mert nagyon sok blogom van és addig amíg ki nem futok valamelyik törimből nem hiszem, hogy nagyon lesz időm erre a blogra, de semmi sincs kizárva :) Időnként előfordulhatnak majd itt is frissek, attól függ mikor, mihez, hogy van kedvem és ihletem. Úgyis abból frissítek majd mindig, amiből összejött valami, szóval nem kell nagyon elkeseredni.

Arra gondoltam, hogy az első fejezetet átírom majd egy kicsit és újra felteszem. Az eredeti szintén marad, azt veszem majd úgyis alapul. Oldalról azért nem töröltem a fejezetekből való előrejelzést, mert valószínű  felfogom őket használni és, ha így lesz, akkor fölösleges :)

Ennyi. Remélem örültök, hogy a történet megmarad. És azt is remélem, hogy az én írásomban is olvasni fogjátok majd és így is elnyeri tetszéseteket. :)

Puszi mindenkinek! Zora

2010. augusztus 26., csütörtök

Bejelentés!

Sziasztok!

Itt is tennék egy bejelentést!

Nem tudom tudjátok-e, de Chinty végleg kiszállt a bloggerből és  a Megsebzett szívnél én vettem át a helyét.
Sokat gondolkodtam azon, mi legyen a Szerelmes hadvezérrel illetve még mindig gondolkodom. De mivel nagyon tetszik az alapsztorija, ezért nem kizárt, hogy folytatni fogom csak hát elég sok más blogom is van, ezért a türelmeteket kérem.

Bármilyen segítséget, ötletet szívesen fogadok :)

Köszönöm! Puszi! Zora

2010. július 21., szerda

Díj

Ezer köszönet Waneeey-nek!
Díjat kaptam: http://robstenloveisagame.blogspot.com/

1.TEAM EDWARD!

2.Imások írni egyben olvasni:)

3. TWILIGHT FAN!

4. Laddy Gaga számait imádom!

5. Kicsit sokat beszélek

6. Francia országban szeretnék élni

7.  FC. Feminában focizok

Akiknek küldöm:

Bella99: Szerelmből ellnség
               Robsten - Remember Me
Zora Kilbone: összes blojára
ha még eszembe jut akkor kiirom:)

2010. július 14., szerda

Szerelmes hadvezér 1.fejezet

Sziasztok!Meghoztam az első fejezet-et. Remélem mindenki megérti miről is szólnak a történések, poont ezért íróm majd csak Edward szemszögéből, Alice szemszög az kivételes és nem ishogy lesz ilyen legközelebb. Viszont minden bizonnyal írok majd egy másik könyet, ami Bella szemszögéből les írva. Sok puszit küldök mindenkinek.Jó olvasást!

1.fejezet Húsmaró emlékek

Alice szemszöge

100 évvel ezelőtt születtem meg, egy Forks nevű városkában ahol mindig esset az eső. Bár minden emberi emlékem nagyon zavaros és homályos, Jasperre mégis emlékszem. Ő atta nekem az igaz szerelem minden emberi csepjét. Vámpírrá vállásom estélyén, ennyé váltam szerelmemmel, testem, egyben lelkem neki ajándékoztam, ám akkor mégis képtelen volt megtenni hőnámitott kivánságom, miszerint vámpír legyek. Néhány nappal későb megegyeztünk abban hogy várunk még egy időt, inkább élvezni szerettem volna a vele töltött édes perceket.

 Egy héttel később derült csak ki hogy gyermeket várok, egy olyas fajta érzés keitett hatalmába amit féltem megtapasztalni. Jasper már a kezdetekkor felkészitett arra hogy nem lehet gyermekem, vagyis egy embertől biztos, de tőle nem. És amikor kiderült a szívemben már két olyan személy élt akikért az életemet adtam volna.

 Ekkor még csak 19 éves voltam, egy felkészült anyuka. A kisfiam akit a szívem alatt hordtam nagyon gyorsan nővekedett. 3 hónaposan már kerek pocakkal áltam a tükör előtt. Jasper már a kezdetekkor, ellenezte szinte gyülölettel tekintett gyermekünkre. A negyedik hnapban már alig birtam lélegezni , annyi bordám tört el. Így Jasper kivette belőlem egy vámpír orvos segitségével. Az utolsó pillanatban változtattak csupán vámpírrá. A kisbaba nevát apám után szerettem volna, ezért kapta az Edward nevet. gyönyörű kisbaba volt. Egyedűl zöld szemei hasonlitottak édesapjára. Kiköpött apám volt, bronzvoros haj, kemény arc.Dr.Cullen felajánlotta hogy csatlakozzunk hozzá és a feleségéhez. Ezután ő lett a nevelő apám. 

Az én kis baby-m akit akkor veszitettem amikor betöltötte a 17.évét azóta nem láttam. Minden percben csak rá gondolok.Anyai ösztöneim még mindig azt sugják hogy amikor megtörtént a tragédia nem Jasper oldalát kellet volna fognom, hanem az ővét. Mivel mind a ketten gyülölik egymást. Edward Masen-ként ismeri mindenki- aki persze vámpír. A szívét vesztett hadvezér aki a Volturi szolgálatáben szólgál hosszú idő óta. És már nem csak félig vámpír, már teljesen az hiszen Aro Volturi 17 éves korában változtatta azá szeretett kisfiamat. A Cullen család nem igazán veszegeti a témát, látva anyai szenvedésem...

Edward szemszöge

Vámpír csontok törnek, akár csak egy szobornak, aki elmozdult oda álitott helyéről. Én vagyok a főnök!-gondoltam.-És eszem ágában sincs mid ezt felrugni egy csapat újszülött  viggyogása miatt. Erőm teljében voltam, így akár Aro-t is képes lettem volna legyőzni.Ez volt az igazi célom hoszzú idő óta. Nem hiába hagytam el a családomat. Azokat a vámpírókat, akik szinte a húsomba mélyeztették az irántuk érzet szeretetemet és erős kötödésemet. Mégis Alice aki a vérszerinti anyámként tiszteltem és szerettem minden percben, Jasper Hale pártját fogta, annak a vámpír pártját akit egész életemben gyülöltem azért mert számára én csak egy véletlen egyben rettenes dolog vagyok. Aki majdnem végzet saját anyja testével, egyben életével. Talán így is van, vagy nem.

-Mason, kissé elbambultál vámpír ölés közben!-mondta vádloan Felix. Morogva fordultam felé, teste kétszer akkor volt mint én- de Emmet-el nem versenyezhet!

-Lehet, de attól még többet végeztem ki így mint te épeszüen!-mondtam rá villantva rosz fiús féloldalas mosolyomat.- Elképeztő mennyire merész vagy Felix! Ha akarnám kitéphetném a nyelved amiért megengedted magadnak hogy ilyen hangot ejts meg velem szemben.

-Szívét vesztett hadvezért!-morogta.-Ez a név tökéletsen illik hozzád!

-Hadd ne mutasam meg másoknak hogy is végzem a piszkos munkád, mondjuk rajtad!-mondtam egy kiss fenyegetés belevive a hangomba.Meg forultam mit sem törödve az arcára kiült félelemmel majd elindultam a megnyugtó vízesésem felé. A megnyugtató érzelmek csak akkor áradtak szét bennem amikor hideg kőkemény testem már a vízben volt. A madarak megnyugtató csicsergése hatamas erővel ajándékoztak meg, a virágokból áradó édes illat pedig enyhitette a fejember összenyult fájdalmas elmékek sokaságát. meleg víz ahogy a bőrömet surolja, ahogy a testem szinte eggyé vál a természettel.

Elrejtem hogy fájna Alice távolsága. Minden percben csak arra tudok gondolni, mennyire hiányzik a kedves anyi mosolya, a felelötlen viselkedése, a vásárlószokásai, és a szeretet ölelése. Az anyukám szó túl öregitené Alice-t. 10 éves  koromig anyának hivtam, onnantól már Alice-nek. Végülis a sulikban egy nálam 6 évvel  idősebb -kinéző-  nőt nem hivhattam anyának. Jaspert viszont egyszer sem neveztem apámnak, miért tettem volna?

Ideje visszaindulnom, hiszen egy lélek sem tudja hol is vagyok ilyankor. Talán egyedül Aro sejtheti hol bagyok, mert majdnem minden nap kezet fogok vele, és ígyenkor minden eggyes bizar emlék amit én gondolok egy adott pilanatban az ővé. Ez az ő képessége. Az én képeségem kissé öszetettem mint másé, többek közt azért mert én egy félvámpír vagyok. Én nem hallom úgy az emberek gondolatait ,mint Aro aki szintelátja egy adott ember összes létező gondolatait. Én egy adott ember fejtörését hallom. Bár a képeségem, nem kikapcsolható, megtanultam tanulni hogy ne fájjon tőle a fejem, és ne zavarjon. Még nem teljesen fejtettem meg mire is vagyok képes eredetileg. Aro szerint a hatalom bennem lappan, és amikor kell kierszetem. Azért van ilyen hatalmas erőm, mert mindkét szülöm képessége erős. Alice látja a jövő-t. Nem úgy mint aki mindnt tud a jövőről. Koncentrál egy adott emberre és ha az mondjuk eldönti hogy támadást szervez a Cullen vagy a Volturi ellen ő szól. Csak akkor tudja ha ezt egy ,,valaki,, eldönti. Jasper pedig érzi mások mit éreznek, ő sem úgy hogy egy ember minden egyes érzelem hulláma lezajlik a testében, hanem egy adott érzés amit épp érez valaki.

Gondolat menetem után már-már tényleg azt hittem visszamegyek Forksba, de semmi garancia nem volt arra hogy a Cullen család ott tartozkodna.A kiss ,,helyemtől,, csak 1 órányi gyors futás választott el a várostól, most mégis úgy döntöttem Volterrába megyek. Oda ahová tartozom, vagy ahová kell hogy tartozzam. De Olaszország, már igazán messze volt, még usznom is kell az óceánban.

Irdatlan gyorsan verekedtem át magam a hatalmas hullámok amint az Óceánhoz értem.Lépteim után nem maradt semmi, talán a cipöm ázott léptei amikor végül kimerészkedtem az Óceánból. majd ismét futásnak eredtem, megkerülve Nagy-Britaniát. Végül néhány óra múlva már Aro előtt áltam, száradtan.

-A többiek már több órája visszatértek!-mondta mézes-mázos hangon.

-Sajnálom!-ereszkedtem térdre Aro előtt.-Egy kicsit elidőztem...

-Megtisztelnél...-suttogta majd felém nyujtotta fehér kezeit.Egyedül engem kér meg mindig hogy adjak neki kezet hogy belenézhessen a gondolataimba. Másoktól parancsban adja ki...

-Fenség!-hajoltam meg még utoljár majd a kezemet az ővébe helyeztem. Minden egyes gondolatomat megtekintette, én pedig véig néztem életemnek azon csodálatos idejét amit Alice és a Cullen család társaságában tölthettem. Többek közt azt is milyen Alice kincset érő...képesége...-Mester?

-Nincs semmi baj, gyermekem!-suttogta lány hangon.-Csak érdekelt mennyire hasonlit a képeséged édesanyádéhoz! Ez minden.

-Értem!-nyögtem ki.Még mindig zaklatott voltam az előző felenetek miatt, amiket vissza kellet néznem. Bár halhatnám Aro gondolatait, de csak néha-néha halok egy szót vagy mondatot. Renáta, aki kiereszti a pajzsát, meg védi tőlem a gondolatait. Az agyámból képes kiereszteni. Épp ezért az ő gondolatait is csak akkor halom ha pajzson belül vagyok, ami még egyszer sem fordult elő.

Már fordultam volna el amikor rámparancsolt.Egyből visszafordultam hozzá és bocsánatkérően néztem rá amiért nem hajoltam meg.

-Nem ez a próbléma.-legyintett.-Kérni szeretnék tőled egy szíveséget, egy új feladatot kapsz tőlem!

-Értem!-suttogtam ismét ezt a szót.

-Elkell menned Forksba!-jelentette ki.-Te ismered azt a város-t a legjobban, hisz a gyerekorod első 10 évét ott töltötted, nem igaz?

-Az első 7-et!-helyezsbitette.-És már akkor is furcsálták az emberek hogy Carlise nem örekszik, de erre emlékezhetsz is!

-Ekkor találkoztunk elöszőr!-mosolyogott rám.

-Pontosan!-helyeseltem mogorván. Már akkor is érdekelte a képeségem és kis hián akkor elvitt magával. De akkor még gyermek voltam és képtelen voltam felfogni milyen jó is ez...akkor még szükségem volt Alicere, egy anyára...most már nincs...-Hány embert kell magammal vinni és mi az a feladat.

-A feladotot csak akkor mondom meg, ha felkészültél!-mondta.-És természetesen egyedül...

-Nem értem!-valottam be.

-A feladatod az hogy ne kérdezz csak tedd amit mondok!-mondta.-El kell menned Forksba és ott be kell iratkoznod a Gimnáziumba, ugyan is egy bizonyos személy kell nekem! De mindent nagyon apránként, Edward! Amint sikerült teljesen beépülnöd, és úgy érzem tökéletesen megbizom a képeségeidben elmondom kire van szükségem!

-Pfff.-fuljtattam mérgesen.-Rendben!

-Reménykedtem benne hogy végül felfogd mit akarok!-mondta.

-És mikor kell indulnom?-kérdeztem tovább.

-Minnél hamarabb, szóval csomagolj, lehetőleg jövőhéten már a Forksi Gimnázimban leszel!-nevetett fel.- És képzeld, meg volt a beiratkozás! Én előre gondolkodok!

-Mint mindig!-morogtam kedvtelenül.

-Szerintem mehetnél is készülödni!-szólt köbe Marcus olyan hangon mit ha itt sem lenne.

-Igen-igen!-csapta össze mindkét kezét Aro.-1 hónap múlva szeretnélek újra látni! És elmondod a fejleményket, ha nem jössz el akkor majd mi menyünk.-mondta fenyegetően.

-Biztosithatom hogy itt leszek!-mondtam.

-Hát akkr viszlát, szívét vesztett hadvezér!-mondta majd elmosolyodott.-Remélem amikor viszont látlak, már nem leszel szívtelen...

-Remélem!-morogtam majd elindultam a szobám felé, fujtatva.Szóval holnap Forksba magyek...Oda ahol az egész életem elkezdödött...

2010. július 13., kedd

Szerelmes hadvezér

Sziasztok!

1 hét tökölés után végül elkészült az új történetem, és egy jó dizi, persze ismertek annyira hogy azt higgyétek egy hét múlva úgy is egy másik lesz. De nem, amig a könyv lesz ezzel kell beérnetek, talán a fejléc ha változik!Röviden a történet: Edward Mason a Volturi szólgálatában áll, úgyanis Ő egy hadvezér aki az újszülöttek, és a Románok támadásának védekezését indtija. Ám egy nap Forksba sodorja a szél ahol megismerkedik Bellával a köztük lévő ,,kapcsolat,, nemépp fényesen indul. Ugyanis a fiú  jobban vágyodik a vérére mint azt először képzelné. És tudja hogy a feladatra kell koncentrálni, amikor is mint kiderült régi családja- köztük vérszerinti szüli is Forksaban tartozkodnak. Valyon Edwardnak fontosabb a rábizott feladatt miszerint meg kell találnia Forkdban valakit, vagy a lányhoz és családjához kötő keserű szeretet az erősebb?Választania kell élet és halál között, ha Bella mellet dönt, a Volturi megöli, de ha a feladatra koncentrál életben maradhat...Már csak az a kérdés mi is az igaz célja Edwardnak....Ha érdekel kövesd figyelemmel a történetet, nem fogod megbánni!Edward mer szeretni?Az élete árán is?